Amikor 2005-ben a Tűzoltó utca másik végén megnyitottuk a Tűzrakteret, előtte átsétáltunk a Trafóba. Az, hogy a véletlen úgy hozta, hogy ugyanabban az utcában leszünk, számomra, mint magánembernek azt jelentette, hogy legalább még többször bekukkantok az akkor tulajdonképpeni kedvenc helyemre.
A Trafóban az a legszebb számomra, hogy olyan, mint a legigazibb barátaim, mindegy, hogy egyes időszakokban naponta látom őket, vagy éppen egy fél évig nem találkozunk, a viszony mit sem változik. Nagyon fontos ez az érzet számomra.
Azt hiszem a Trafónak talán szinte minden zugát bejártam, ültem előadáson a lépcsőn, nézőtéren, kakasülőn, voltam szakmai beszélgetéseken a kávézóban, táncórákon, workshopokon a kisteremben, koncerten vagy szakmai fogadáson a bárban, kiállításokon a galériában, raktam össze szakmai anyagot a színházi társulatomnak az irodában, próbáltam még az egykor hozzá kapcsolódó Dinamóban, volt előadásunk a nagyszínpadon, voltam 6 méter magasan egy selymen fennakadva, mert ilyen szép belmagasságnál nem bírtam megállni, hogy ki ne próbáljak egy forgást a levegőben, így végül a műszaki létrát is megjártam, mivel mással nem lehetett volna onnan leszedni.
A Tűzraktér nyitónapjára Szabó Gyuri külön technikát és technikust biztosított a Krétakör koncertjéhez, ami hatalmas segítség és váratlan támogatás volt. Természetes volt a két intézmény közötti jó viszony. A Trafó-Tűzraktér bicikliút pedig közismertté vált abban az időben.
Hiába költöztünk el aztán a Tűzraktérrel, Gyurival megmaradt egy igazi, szakmai barátság. Számomra létfontosságú, hogy kulturális kérdésekről azért gondolkodjak, hogy gyakorlati fejlesztést, nemzetközi integrációt, hazai kulturális hálózatokat tudjunk teremteni.
Gyuri az egyike azon keveseknek, akikkel valóban lehet erről gondolkodni, aki tényleges fejlesztő munkával alakítja a kulturális életet. Borzasztóan kellenek a néha nehezen követhető, de megéri-ha-meghallgatod gondolatai, gazdasági meglátásai, a külföldi konferenciákról hazacsempészett tapasztalatai.
Gyuri harca a hazai kulturális életben, kulturális folyamatokban a tisztánlátásért folytatott küzdelem. Simor Ágnes, kulturális vezető, Tűzraktér