2012. január 11., szerda

"Otthon érzem magam a világban, ha a Trafóban vagyok"

Nekem mint nézőnek, és előadónak is sokat jelent a mostani Trafó.
Otthon érzem magam a Trafóban. Ez az érzés nem elsősorban az épülethez, hanem a Trafó gondolkodásmódjához kötődik, mely nyitott, befogadó, európai, sőt  Európán kívüli, de mégis autentikus, jellegzetesen Trafó, Liliom utca, Tűzoltó utca sarok. 
Otthon érzem magam a világban, ha a Trafóban vagyok. Ez nem sűrűn fordul velem elő, hisz az életem arról szól, hogy sehol sem vagyok igazán otthon, csak útközben. A Trafó is mozgásban van. Talán ettől is érzem magam otthon benne.
Nagyon kevés színházban alakul ki olyan mély tartalmi dialógus az alkotó és a szervezők között, mint a Trafóban.
Bárhol a világban, ha szakmai berkekben szóba kerül, hogy a Trafóban játszunk, mindig pozitívak a reakciók. A Trafó és Szabó György neve szavatol egy bizonyos minőséget. De ez a kollégáira: Barda Beára, Talló Gergőre (Műhely Alapítvány) és a többiekre is vonatkozik. Nehéz egy ilyen csapatot összehozni és megtartani.  Nehéz egyszerre karakterisztikusnak és nyitottnak lenni. Nehéz egyedinek lenni. Manapság még színháznak is nehéz lenni. 
A Trafó mégis van. Az élmezőnyben. Nincs kifáradva, meg tudja újítani magát. Ebben biztos vagyok, hisz látom, hogyan küszödnek a színházak a megújulással és a minőség, a színvonal fenntartásával egész Európában. A Trafónak mégis megy.

Ardai Petra, TG Space (Budapest- Amszterdam)