2005 óta élek zenélésből.
A popzene határainak feszegetése érdekel, ami leginkább a süteménykészítéshez hasonlít. A kísérletezés eddig soha nem érzett ínyencségeket hozhat létre, de ha összeesik a süti, ronda és ehetetlen lesz.
A Trafó egy olyan bázis volt eddig, ahol értékelték az ínyencségen fáradozást is, és nem volt baj ha a süti bénán nézett ki. Az sem, ha szénné sült.
Csomó olyan dolgot kipróbáltunk, amit máshol nem tudtunk volna: nevető kórussal, héttagú ütőhangszeres szabadcsapattal, Hétszögletű Kerek Erdőre maszkírozott színpadon csináltunk koncerteket.
A sérült, hiányos, beteg dolgok jobban megérdemlik azt, hogy a Kortárs Művészetekre keresztelt ház foglalkozzon velük, mint például a saját vezetésem alatt álló kiforrott popprodukció, a Péterfy Bori & Love Band-zenekar.
A jövőbe vetett hit, az optimizmus és a barátság jegyében adok egy tanácsot az új vezetésnek: inkább feketére égett pogácsákat, összeesett krémeseket és ráncos mignonokat mutassatok be a Trafóban.
Mert azok érdekesek!
Tövisházi Ambrus, énekes, zenész, zeneszerző