ARCHÍV: "A lendület, a hely szelleme ugyanis ragadós"

"A Trafóban az a jó, hogy nem hétre, hanem nyolcra tűzi ki az előadásait, és azok - tapintatból - negyed kilencnél korábban nem is kezdődnek el, így előttük idő van három gyerek hazaszállítására, vacsoráztatására, fürdetésére. Átöltözésre már nincs, de a Trafóban az is jó, hogy oda nem kötelező. Sőt, ha aznap a reggeli induláskor kicsit polgáribbra sikerült az arculat, akkor azt - még a gyereketetést megelőzően - lecserélni a régi farmer és garbó éppen jó lesz. Mert a Trafóban az a jó, hogy ott fiatalok vagy fiatalosak között vagyok, akik persze nem mind farmert és garbót viselnek, sőt: a legkülönb trendek, a legkülönb ízlések jelennek itt meg, a konzervatívot kivéve. Ami odabent - a színházteremben és a galériában - zajlik, az ugyanilyen: fiatal vagy fiatal(os) trendek szerint jelennek meg a falak között.
(Tíz éve, amikor külföldi táncos pályafutásomat berekesztve hazatértem, hirtelen elém vágódott egy bajuszos fiatalember, akkor a Pecsa művészeti vezetője, és azt mondta: "Mutatkozz be nálunk, szeretném ide behozni a modern táncot. Csak egy a fontos: nagyon-nagyon modern legyen.
Elsápadtam, mert Szabó György nagyon határozottnak tűnt, én pedig sosem voltam olyan nagyon-nagyon modern.)
A Trafóban az is jó, hogy nem csak fiatal(os)ak közt van az ember, de annak is érzi magát. A lendület, a hely szelleme ugyanis ragadós. Szabó György minden előadás előtt ott cikázik pólóban a büféző-várakozó nézők között, és már a következő előadást, programot reklámozza. Minduntalan - lazasággal leplezett - lámpalázban ég, hogy a következő előadáson üresen maradnak majd a széksorok. No, én már ott ilyet még nem láttam: ez a "pólós piár" módszer beválni látszik. A Trafóban ugyanis az a jó - már akinek - hogy tülekedni lehet/kell helyekért egy-egy jobb név előadásain. Nem minden - akár világhírű - név "jobb" még mifelénk (s ezért nem lehet minket, nézőket eléggé elmarasztalni), jó kétharmadáig azért így is megtöltjük a nézőteret. Amiről jó néhány budapesti színház álmodozik csupán.
A Trafóban az a jó, hogy nem akar mindenáron tuttira menni, kockáztat, felveszi a harcot gyáva kényelmességünkkel. Tudja, mit akar megmutatni, s tesz róla, hogy mi is megtudjuk, így aztán, aki odamegy, tudja mifélét kaphat és mit biztosan nem.
A Trafóban csak az nem jó, hogy huzatos a Ferenc körút - Üllői út sarki villamosmegálló, mikor haza kell jönni."

Lőrinc Katalin, táncművész, koreográfus, pedagógus, újságíró - szakíró, a Magyar Táncművészeti Főiskola adjunktusa 2002 tájákán - forrás: Trafó archív weboldal, 2004-ben betölve