"A Trafó nem kijelent, hanem kérdez"

Szabó Gyurit egy késő esti  fellépésem után láttam először, amikor már több mint egy éve voltak előadásaink a Trafóban. Korábban nem találkoztunk, ő pedig olyan szerényen és visszafogottan viselkedett, hogy soha nem mondtam volna meg, hogy ő az épület igazgatója.
Rá jellemző módon a Trafó is teljesen észrevétlenül vált a Liliom utcai ipari épületből a kortárs kultúra központjává, ahol az országban szinte egyedüli módon férnek meg egymás mellett a legkülönbözőbb alkotói attitűdök és mondanivalók.
De a Trafó nemcsak olyan hely, ahol helye van a kultúrának, hanem olyan hely is, amely igényt teremt a kultúrára. Igényt  teremt a beszélgetésre, a művészetre, a találkozásra. A találkozásra önmagunkkal. És én ebben látom az egyik legnagyobb erényét. A Trafó nem kijelent, hanem kérdez.

 A Trafó képes volt elhitetni mindannyiunkkal, hogy a magyar társadalom, a mégoly ingerszegény környezet ellenére is képes nyitott és befogadó módon viselkedni, amelyben a kulturális sokszínűség, az együttgondolkodás öröm.
Természetesen minden alkotónak szüksége van egy helyre, ahol  szabadon dolgozhat és én szívből kívánom is mindenkinek, hogy ez megadasson neki. De úgy gondolom, az álmok elidegeníthetetlenek. Azokhoz az emberekhez tartoznak, akik megálmodták őket. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az álomnak.

Wéber Kata, színésznő