Négy évet dolgoztam a Trafó Galériában. A Trafóban eltöltött évek tanították meg nekem, hogy a kultúra képes dinamikusan változni és sokrétű, differenciált. Ugyanakkor az együttműködés, mások tudásának tisztelete és elfogadása az egyik legfontosabb alapköve a kortárs kultúrának (is).
Büszke vagyok arra, hogy a Trafóban dolgoztam, és büszke vagyok arra is, hogy sok egykori Trafós kollegám ma már máshol vezet sikeres intézményeket, projekteket és mindannyian visszatérő vendégei vagyunk a Trafónak mind a mai napig. Nemcsak az előadások miatt.
Ezt az intézményt Szabó Gyuri hozta létre, de mi is alakítottuk, és alakítják ma is tehetséges fiatalok. Gyuri munkája éppen abban van, hogy megteremtse ezeknek a tehetséges fiataloknak, hogy minden nap működjön ez a kortárs olvasztótégely. Enged kibontakozni.
Ha nincs a Trafó, talán soha nem ismerem meg pl. Felix Ruckertet, a Cirkus Cirkört, Marie Chouinard-t, a Hotel Modernt, az indiai zenei sorozat résztvevőit, Richad Billinghamet, Zbiginew Liberát, Eyal Sivant, Michael Rakowitzot, Frenák Pált, vagy a Krétakört.
Számomra nem kérdés, hogy a Trafó létezése alapvetően meghatározó az értelmes és átfogó kulturális élethez. Egy kapocs egymás között és külföld felé. Ennek fenntartásához pedig egy olyan ember munkája kell, aki átfogóbban képvisel és elfogad más szakmákat és képes közös platformra hozni őket. Egyelőre erre egyedül Szabó Gyuri képes.
Ez a szöveg nem szakmai elemzés, ez egy abszolút személyes megjegyzés. Ugyanakkor a szakma, amit képviselek kevesebb lenne nélkülem és azok nélkül az emberek nélkül, akik a Trafóban szocializálódtunk. Remélem megmarad az esély, hogy másoknak is megadassék ez. Nem kell más hozzá, csak levenni a szemellenzőt.
Mert részei voltunk a történelmének. Nézőként és dolgozóként egyaránt. És remélem nem csak történelme lesz, de jövője is.
Bircsák Eszter, a Kitchen Budapest kurátora, oktatási programjának szervezője