Állítólag meghatározott számú mágikus pillanat van az életben. Amikor
megfordul a világ, önmagába lát az ember…
A ’90es évek elején kötelező
szakmai gyakorlaton voltam az akkor induló
Trafóban. Ott értettem meg igazán az addig tanultakat, hogy mi a
”kortárs művészet”?!
Mitől kortárs és mitől művészet.
És hónapról
hónapra, évről évre folytatódott az oktatás, a soha nem megérkezés, a
megértés, a rácsodálkozás.
Szabó Gyuri megteremtette, adta, szervezte.
Nézz és láss.
…Nekem az egyik bizonyosan Inbal Pinto.
Ott, akkor a
Liliom utcai Trafóban 180 fokos fordulatot vett a világ és én.
Köszönhet
–e ennél többet ember?
Köszönhetek-e többet, Gyuri?
Dus Polett, rádiós szerkesztő-műsorvezető