"A Trafó, ahol olyan nyitottsággal, befogadókészséggel, olyan magas szintű, érzékeny műsorsszerkesztéssel találkozom, (...) amit Berlinben, Londonban, vagy New York-ban tapasztaltam"

Sajnos egy ideje, és egyre inkább úgy kell élnem, hogy a világ számomra leszűküljön a közvetlen alkotótársaimra, barátaimra, a családomra, és azokra az útvonalakra, utcákra terekre, amin keresztülmegyek, ha hozzájuk el akarok jutni. Ez talán  ötven ember, nem sokkal több utca és tér, néhány mozi, kávézó ...ahol találkozom velük, ennyi az életterem, ha nem akarok ebből az országból elmenni, túl nagy kompromisszumokat kötni, és olyan világban akarok élni, ahol jól érzem magam, önmagam lehetek, megértek másokat és mások megértenek. 

Ebben a szűk körben van a Trafó.
A Trafó az amely számomra élhetőbbé teszi az országot, én személy szerint nagyon sokat veszítenék, ha az egyetlen kulcslukat is elvennék tőlem, amin keresztül még kiláthatok ebből a egészségtelenül zárt társadalomból. A Trafó, ahol olyan nyitottsággal, befogadókészséggel, olyan magas szintű, érzékeny műsorsszerkesztéssel találkozom, mint fellépő a közönség részéről és mint néző egyaránt, amit Berlinben, Londonban, vagy New York-ban tapasztaltam. Ezt kellene kiszélesíteni Budapesten és Magyarországon, és követve a Gyuriékat, az én életteremet is kitágítani, hogy több helyre mehessek megint, több utcán, téren mozogjak megint, több emberrel érthessek szót.

Kollár-Klemencz László, zenész