"Nem ismerek Magyarországon a Trafóhoz hasonló intézményt"

Nem ismerek Magyarországon a Trafóhoz hasonló intézményt és azt hiszem, nincs is több olyan hely, ahol szinte kivétel nélkül olyan dolgok történnének, amik friss impulzusokkal látják el a magyar művészeti életet. A Trafóban bemutatásra kerülő produkciók legalább kilencven százalékát nem láthatnánk/hallanánk, ha az intézmény a mostani formájában nem működne. Teljesen egyedülálló az a munka, ami itt folyik (ennek részletezéséhez a legegyszerűbb a jelenlegi vezetés pályázatát elolvasni). Közönségként, workshop résztvevőként nagyon sok alapvető élményem fűződik a Trafóhoz.

Alkotóként is volt alkalmam szerencsére többször is itt dolgozni. Minden munkám más úton került be az intézmény keretei közé és nem éreztem soha, hogy ezzel bárkinek hátrányt okoztam volna, de azt sem, hogy azért szerepelhetek itt, mert bármilyen izlésbeli elvárásnak eleget tettem. Két ízben nyílt pályázat útján kerültek darabjaim bemutatásra, többször színházi zeneszerzőként dolgozhattam ott, más és más alkotótársakkal, egymáshoz semmiben sem hasonlítható produkciókban.

Néhány éve felkértek egy szerzői est programjának az összeállítására is. Emlékszem a beszélgetésünkre Szabó Gyurival utána. Erős kritikákat mondott, egy percig sem játszotta meg a mindent elfogadó jóságos direktort, viszont pontosan tudtam, hogy kritikája a legőszintébb magánvéleménye, aminek örülhetek, ha akarom, elgondolkozhatok rajta, de nem jelenti (ahogyan nem is jelentette) a legkisebb mértékben sem azt, hogy egy esetleges következő együttműködésnek feltétele lenne, hogy tanácsait megfogadjam, ahogyan az sem volt egyáltalán biztos, hogy mindenképpen biztos helyem van majd máskor is, ha munkáimat valahol bemutatnám.

2007-ben a Trafó csapata segített a Berlini Sophiensaele-vel együttműködve az első kamaraoperám színpadra vitelében.
Akkor abba is beleláthattam, hogy a Trafóban dolgozó emberek mindegyike önállóan végzi a munkáját, mindenki egy nagy, közös légterű irodában dolgozik, és nem szól senki le/be/át naponta, hogy mik lennének az aktuális irányelvek egy-egy művészeti ággal kapcsolatban. Azt hiszem emiatt is egyedülálló az a sokszínűség, ami a számos művészeti ág legfrissebb irányzatainak együttes jelenléte ad. Ez az ott dolgozók önálló kutató- és szervezőmunkájának eredménye.

A Trafó a magyar művészeti élet egyedülálló helyszíne, inspirációs forrása mondhatni jelenlegi formájában létszükséglete. Remélem az is marad mindig.

Gryllus Samu - zeneszerző