Szinte minden fontos első koncertem/koncertünk a Trafóban volt.
A Zagarral 2001 decemberének végén a Trafóban díszletszerű dobogókon zenéltünk. Elképesztő hangulata volt. Akkor azt gondoltam, hogy ez általános, később rájöttem, hogy egy különleges dolog. A közönség figyelme, a hely, a terem sajátos hangulata. A Trafó a ritkán érzett gyomorideg az öltözőben.
2003-as lemezbemutatónkon olyan hosszú sor állt, hogy azt mondják, a vége a körútig ért. Annyira érezni, hogy mindenki máshogy játszik itt. A Trafó a piros betű a naptárban.
A Chalabannal a gnawa zene egyik királya előtt léptünk fel. Hamid El Kasri volt a vendége Karim Ziad zenekarának. Olyan volt, mintha kiengedték volna a szellemet a palackból. Mégis minden olyan természetes volt. Most már tudom, hogy nem az, mert ilyen embereket ritkán látunk vendégül, mi magyarok. Furcsa paradoxon, amikor a vendéglátó utazik. Ki sem kell mozdulnunk Ferencvárosból. A Trafó a világútlevelem.
Aztán ott volt a DJ Bootsie Akoustic Big Band koncertje 2010 decemberében. Rengeteget próbáltunk, miközben tudtuk, hogy nem fogunk hetente koncertezni. Olyan volt egymás minden rezdülését érezni ott, a Trafó nagytermében, hogy ha azt mondják, próbáljunk még egy évet egy ilyen koncertért, akkor gondolkodás nélkül igent mondok. A Trafó a hús a nyergem alatt.
Amikor saját lemezemen dolgoztam, azt gondoltam, hogy ez csak lemez lesz, nem lesz élő verzió. Aztán azon ábrándoztam, hogy ha egyszer is lehet egy olyan koncert ezzel a zenekarral, amilyenek a trafós koncertek szoktak lenni, akkor megéri belevágni. Elkezdtük. Aztán jött a felkérés, hogy lépjünk fel a Trafóban. Nagykoncertnek neveztem, mert éreztem a súlyát. A Trafó az egyenes gerincem.
De itt közönségnek lenni is különleges dolog. Csupa top 10-es koncert: Dave Binney, Bugge Wesseltoft, Swans, vagy az a Ben Frost, aki megmutatatta, milyen lehet egy vulkán gyomrában zenét hallgatni.
Gyurival egyszer beszélgettem hosszabban. Olyan 4-5 éve volt: a büfé tele volt emberekkel, de ő ahelyett, hogy "Igazgató Úrként" elmerült volna a társasági élet sűrűjében, arról faggatott, hogy milyen előremutató külföldi elektronikus produkciót láttam, hallottam. Közben láttam, mindenre figyel, töri a fejét. Remélem sok "program problémája" lesz még!
A Zagarral 2001 decemberének végén a Trafóban díszletszerű dobogókon zenéltünk. Elképesztő hangulata volt. Akkor azt gondoltam, hogy ez általános, később rájöttem, hogy egy különleges dolog. A közönség figyelme, a hely, a terem sajátos hangulata. A Trafó a ritkán érzett gyomorideg az öltözőben.
2003-as lemezbemutatónkon olyan hosszú sor állt, hogy azt mondják, a vége a körútig ért. Annyira érezni, hogy mindenki máshogy játszik itt. A Trafó a piros betű a naptárban.
A Chalabannal a gnawa zene egyik királya előtt léptünk fel. Hamid El Kasri volt a vendége Karim Ziad zenekarának. Olyan volt, mintha kiengedték volna a szellemet a palackból. Mégis minden olyan természetes volt. Most már tudom, hogy nem az, mert ilyen embereket ritkán látunk vendégül, mi magyarok. Furcsa paradoxon, amikor a vendéglátó utazik. Ki sem kell mozdulnunk Ferencvárosból. A Trafó a világútlevelem.
Aztán ott volt a DJ Bootsie Akoustic Big Band koncertje 2010 decemberében. Rengeteget próbáltunk, miközben tudtuk, hogy nem fogunk hetente koncertezni. Olyan volt egymás minden rezdülését érezni ott, a Trafó nagytermében, hogy ha azt mondják, próbáljunk még egy évet egy ilyen koncertért, akkor gondolkodás nélkül igent mondok. A Trafó a hús a nyergem alatt.
Amikor saját lemezemen dolgoztam, azt gondoltam, hogy ez csak lemez lesz, nem lesz élő verzió. Aztán azon ábrándoztam, hogy ha egyszer is lehet egy olyan koncert ezzel a zenekarral, amilyenek a trafós koncertek szoktak lenni, akkor megéri belevágni. Elkezdtük. Aztán jött a felkérés, hogy lépjünk fel a Trafóban. Nagykoncertnek neveztem, mert éreztem a súlyát. A Trafó az egyenes gerincem.
De itt közönségnek lenni is különleges dolog. Csupa top 10-es koncert: Dave Binney, Bugge Wesseltoft, Swans, vagy az a Ben Frost, aki megmutatatta, milyen lehet egy vulkán gyomrában zenét hallgatni.
Gyurival egyszer beszélgettem hosszabban. Olyan 4-5 éve volt: a büfé tele volt emberekkel, de ő ahelyett, hogy "Igazgató Úrként" elmerült volna a társasági élet sűrűjében, arról faggatott, hogy milyen előremutató külföldi elektronikus produkciót láttam, hallottam. Közben láttam, mindenre figyel, töri a fejét. Remélem sok "program problémája" lesz még!
Lázár Tibor, zenész