Bárkivel játszottam is a Trafóban, legyen az a Mitsoura zenekar, Palya Bea, Szalóki Ági vagy Jónás Vera, mindegyik koncerthez kivételesen jó emlékek fűznek. Mégis most elsősorban mint műélvező zenész szeretnék írni néhány sort a hely pótolhatatlanságáról.
A Trafó olyan kincse a kortárs magyar művészeti életnek, amely az előadók és a közönség számára egyaránt különleges értéknek számít.
Egy zenész felkészülése során a gyakorláson és a próbákon túl a zenehallgatás a legmeghatározóbb. Ezen belül is rendkívül fontos a kortársak produkcióinak megismerése. A jazzben, ahol kiemelt szerepe van a rögtönzésnek, ráadásul különösen tanulságos a koncerthallgatás.
Az elmúlt évtizedekben Magyarországra elsősorban a jazz populárisabb előadói jutottak el, hiszen a szervezők nem mernek kockázatot vállalni, csak a tuti sikert hozzák be, azokat, akik garantálják a telt házat. Ez viszont azt eredményezte, hogy az a jazzrajongó, akit érdekel a második vonal - amely sokszor maibb és frissebb, mint a fősodor - viszonylag ritkán élvezhette a talán kevésbé ismert, ám szakmailag rendkívül izgalmas produkciókat. Létfontosságú volt tehát egy olyan hely létrejötte, amely felvállalja a nagyon értékes, de a siker szempontjából kétesélyes produkciók bemutatását itthon.
A Trafóban az elmúlt években számos olyan koncertet hallhattunk, amelyek meghatározó élményei voltak zenei fejlődésünknek - azért merem mindezt többes számban írni, mert a koncertek után még napokig beszélgettünk az ott látott, hallott élményekről zenésztársaimmal. Ráadásul az sem mellékes, hogy az estek általában teltházasak és hatalmas közönségsikert aratnak.
Bátran állíthatom, hogy a fiatal magyar kortárs improvizatív zene nagyon sokat köszönhet a Trafónak, nem itt tartana a Trafó nélkül. És itt nem csupán a jazzre gondolok, hiszen egyre gyakoribb a műfajok közötti átjárás: sok kollegámmal találkoztam indiai, török zenekarok koncertjein is, amelyeket szintén nem tudtunk volna máshol meghallgatni. A világot járva sok izgalmas, klassz koncertteremben, klubban megfordultam már, ahol a koncepció sokszínűsége, a vezetők nyitottsága és a stáb kedvessége mind-mind nagyon meggyőző volt, és mindig jó volt arra gondolni, hogy nekünk is van otthon egy ilyen helyünk: a Trafó.
Egy zenész felkészülése során a gyakorláson és a próbákon túl a zenehallgatás a legmeghatározóbb. Ezen belül is rendkívül fontos a kortársak produkcióinak megismerése. A jazzben, ahol kiemelt szerepe van a rögtönzésnek, ráadásul különösen tanulságos a koncerthallgatás.
Az elmúlt évtizedekben Magyarországra elsősorban a jazz populárisabb előadói jutottak el, hiszen a szervezők nem mernek kockázatot vállalni, csak a tuti sikert hozzák be, azokat, akik garantálják a telt házat. Ez viszont azt eredményezte, hogy az a jazzrajongó, akit érdekel a második vonal - amely sokszor maibb és frissebb, mint a fősodor - viszonylag ritkán élvezhette a talán kevésbé ismert, ám szakmailag rendkívül izgalmas produkciókat. Létfontosságú volt tehát egy olyan hely létrejötte, amely felvállalja a nagyon értékes, de a siker szempontjából kétesélyes produkciók bemutatását itthon.
A Trafóban az elmúlt években számos olyan koncertet hallhattunk, amelyek meghatározó élményei voltak zenei fejlődésünknek - azért merem mindezt többes számban írni, mert a koncertek után még napokig beszélgettünk az ott látott, hallott élményekről zenésztársaimmal. Ráadásul az sem mellékes, hogy az estek általában teltházasak és hatalmas közönségsikert aratnak.
Bátran állíthatom, hogy a fiatal magyar kortárs improvizatív zene nagyon sokat köszönhet a Trafónak, nem itt tartana a Trafó nélkül. És itt nem csupán a jazzre gondolok, hiszen egyre gyakoribb a műfajok közötti átjárás: sok kollegámmal találkoztam indiai, török zenekarok koncertjein is, amelyeket szintén nem tudtunk volna máshol meghallgatni. A világot járva sok izgalmas, klassz koncertteremben, klubban megfordultam már, ahol a koncepció sokszínűsége, a vezetők nyitottsága és a stáb kedvessége mind-mind nagyon meggyőző volt, és mindig jó volt arra gondolni, hogy nekünk is van otthon egy ilyen helyünk: a Trafó.
Dés András, zenész