A Trafó – Kortárs Művészetek Házát kísértem az első, még csak helykereső
pillanatoktól fogva.
Köszönöm a helynek és az ott munkálkodóknak amit
mint kortárs kultúra-fogyasztó kaptam, tanultam.
Meg kellene értenünk: miért csak egy Trafó van? Milyen lett volna az elmúlt időszak, ha nem lett volna? A nagy kérdés pedig, mi lesz, ha nem olyan lesz, mint amilyennek szeretjük, amitől fontossá vált? Ha másutt vannak a preferenciák, nem az folytatódik, ami ma a Trafó. Azaz nem Trafó lesz.
A Trafó egy brand, minőségi márka, amely mögött sok munka, tudatos fejlesztés, nagy ívű, állandóan megújuló, a hibákból is építkezni képes koncepció van, amely nem véletlenül vívott ki hazai és nemzetközi elismerést.
A Trafó meg én: barátok vagyunk. Ő számíthat rám és én mindig számíthattam rá eddig.
Szeretném, ha így maradna.
Meg kellene értenünk: miért csak egy Trafó van? Milyen lett volna az elmúlt időszak, ha nem lett volna? A nagy kérdés pedig, mi lesz, ha nem olyan lesz, mint amilyennek szeretjük, amitől fontossá vált? Ha másutt vannak a preferenciák, nem az folytatódik, ami ma a Trafó. Azaz nem Trafó lesz.
A Trafó egy brand, minőségi márka, amely mögött sok munka, tudatos fejlesztés, nagy ívű, állandóan megújuló, a hibákból is építkezni képes koncepció van, amely nem véletlenül vívott ki hazai és nemzetközi elismerést.
A Trafó meg én: barátok vagyunk. Ő számíthat rám és én mindig számíthattam rá eddig.
Szeretném, ha így maradna.
Ránki Júlia, rádiós