Furcsa, különös türelmet igénylő szakma ez (is). Kevés ember maradt meg eltökélten a „helycsinálás” frontján az elmúlt 20 évben. Nem tudom, hányan lehetünk. Nem túl sokan, mert speciális hozzáértés és idegek szükségesek hozzá. Nem akárkinek való vidék. De az biztos, hogy Gyuri ebben viszonyítási pont. Egyfajta szakmai világítótorony.
Először is: mi a hely? Kulturális tér. Fizikai tér. Falak. Emberek találkozási pontja. Aminek arca, lelke és profilja van. Ahová az emberek bizalommal mennek akkor is, ha épp nem ismerik az adott előadót.
Egy hely csinálása nem egyszerűen munka. 0-24-ben ez van benned. Flow. És ezt szerintem látjuk Gyurin.
Ha ennek a ritka szakmának vagy művelője, soha nem érdekelt a megszűnés veszélye, mert mindig hittél a helyed létének értelmében, bár legbelül mindig tudtad, hogy csak egy hajszálon függ. Ha non-profit cuccot vittél, hozzá voltál szokva a közművek rendszeres kikapcsolásához, ha közfinanszírozással „terhelt” a ház, elképesztő türelemmel viseltettél az cifra jelentések és a senki által sem olvasott levelek megírásában.
Ismered a terhét a premiereknek, viseled a megnövekedett számú barátaid jegykérését. Tudod a költségvetések leadása előtti pillanatokat, amikor húzni kell. Volt már nem egy decembered, amikor költeni kellett, a maradványt. Ész nélkül.
Egy ilyen poszt sokszor a művészek ellenében végzett szolgálat – éppen a művészet érdekében. A művészek kiszolgálása végtelen, de nem öncélú folyamat, a közönség pedig bár szent, de alakítható!
Sosem az lesz, amit te magad elképzeltél/akartál, annyi kézen-közön megy keresztül egy döntés. És végül mégis elképesztően érzés jó látni, hogy amit kitaláltál, az valóra vált. Azt vitted keresztül mégis. Művészet ez is.
Ismered a programvéglegesítés, a kiválasztás sérülékeny pillanatát. Ez sem az szervilizmusnak, sem a konszenzusnak nem perce. Sokan, sokféle dolgot kedvelnek/ajánlanak/árulnak, de egy ponton dönteni kell – mert ezek a választások adják a profilt. Az összevisszaságok is, a kompromisszumok is, a megalkuvások is jellemzik a helyedet. Ez az arculat. A hitelesség. A HELY. Jelen esetben A Trafó.
Egy arculat kialakításához 10-12 év kell. Ennyi idő alatt látszik egy ilyen nagy hajóról, hogy merre kanyarszik a tajtékos vizeken. És még ha a vezető pesszimista vagy károgós is, akkor is ki tudja peckelni a hajó helyét jó a munkatársakkal. És a Trafó jó emberekkel, jó fele megy. Akkor miért változtassunk rajta?
Bizakodom!
Először is: mi a hely? Kulturális tér. Fizikai tér. Falak. Emberek találkozási pontja. Aminek arca, lelke és profilja van. Ahová az emberek bizalommal mennek akkor is, ha épp nem ismerik az adott előadót.
Egy hely csinálása nem egyszerűen munka. 0-24-ben ez van benned. Flow. És ezt szerintem látjuk Gyurin.
Ha ennek a ritka szakmának vagy művelője, soha nem érdekelt a megszűnés veszélye, mert mindig hittél a helyed létének értelmében, bár legbelül mindig tudtad, hogy csak egy hajszálon függ. Ha non-profit cuccot vittél, hozzá voltál szokva a közművek rendszeres kikapcsolásához, ha közfinanszírozással „terhelt” a ház, elképesztő türelemmel viseltettél az cifra jelentések és a senki által sem olvasott levelek megírásában.
Ismered a terhét a premiereknek, viseled a megnövekedett számú barátaid jegykérését. Tudod a költségvetések leadása előtti pillanatokat, amikor húzni kell. Volt már nem egy decembered, amikor költeni kellett, a maradványt. Ész nélkül.
Egy ilyen poszt sokszor a művészek ellenében végzett szolgálat – éppen a művészet érdekében. A művészek kiszolgálása végtelen, de nem öncélú folyamat, a közönség pedig bár szent, de alakítható!
Sosem az lesz, amit te magad elképzeltél/akartál, annyi kézen-közön megy keresztül egy döntés. És végül mégis elképesztően érzés jó látni, hogy amit kitaláltál, az valóra vált. Azt vitted keresztül mégis. Művészet ez is.
Ismered a programvéglegesítés, a kiválasztás sérülékeny pillanatát. Ez sem az szervilizmusnak, sem a konszenzusnak nem perce. Sokan, sokféle dolgot kedvelnek/ajánlanak/árulnak, de egy ponton dönteni kell – mert ezek a választások adják a profilt. Az összevisszaságok is, a kompromisszumok is, a megalkuvások is jellemzik a helyedet. Ez az arculat. A hitelesség. A HELY. Jelen esetben A Trafó.
Egy arculat kialakításához 10-12 év kell. Ennyi idő alatt látszik egy ilyen nagy hajóról, hogy merre kanyarszik a tajtékos vizeken. És még ha a vezető pesszimista vagy károgós is, akkor is ki tudja peckelni a hajó helyét jó a munkatársakkal. És a Trafó jó emberekkel, jó fele megy. Akkor miért változtassunk rajta?
Bizakodom!
Derdák András, kultúraközvetítő