Amióta a Trafót ismerem (eleinte csak nézőként, azután színházi szakmabeliként és nézőként), számomra mindig többet jelentett, mint kortárs művészeti hely. Ez utóbbi is nagy vállalás, de a Trafó ennél több és ebből a szempontból nem helyettesíthető.
A Trafó egy markáns gondolkodásmód képviselője – egy olyan gondolkodásmódé, amely a hazai kulturális életben szokatlan és példamutató nyitottságot jelent, folyamatosan rákérdezve a művészet mibenlétére, szerepére, társadalmi összefüggéseire.
A Trafó ezen kívül egy erős kurátori és menedzseri koncepció megvalósítója (válogat, értékel, ösztönöz, mozgásban tart), de a külföldi progresszív művészet felé vezető híd is, mely folyamatos nyomon követést, kutatást, értő kérdezést és párbeszédet feltételez (és ez nem egyenlő a telefonkönyv kontaktjaival).
A Trafó iskola, ahol kulturális szakemberek és nézők sora nevelődött ki. A folyamatos megújulás helye, kockázatvállalásában messze kiemelkedik a hasonló nagyságrendű kulturális intézmények közül. Az, hogy a Trafó ezzé tudott válni, elsősorban Szabó Györgynek köszönhető. Kortárs művészeti központot létre lehet hozni, de a Trafó profilja, komplexitása nem tartható egykönnyen, erre ma itthon nagyon kevesen lennének képesek. Ha Gyuri elmegy, azzal ez biztosan megszűnik, és ezzel a döntéshozóknak és a szakmának is tisztában kell lennie.
Berecz Zsuzsa, művészeti menedzser, dramaturg