Több mint 10 éve van viszonyunk, a Trafónak meg nekem, és meg kell mondjam, nem kopott meg az izgalom.
Táncosként részt vehettem neves külföldi alkotók ide készült darabjaiban – például a sármosan izgága koreográfus Tere O'Connoréban, aki amellett, hogy duci volt, hevesen gesztikulált és követhetetelenül pörgette az amerikai angolt, olyasmit csinált, amit Magyarországon senki. Tere O'Connor akkor épp New York legdivatosabb koreográfusa volt – és a trafós emberek ideszervezték őt, lett rá pénz-paripa-fegyver, profi körülmények, megfelelő háttér. Házhoz jött nekünk a világ, metróval elég volt a Ferenc körútig elmenni.
Akkor is azt éreztem, benne vagyunk – legalább pár óra erejéig – a körforgásban, amikor kiváló alkotók, Akhram Khantól Cirque du Soleil-en át Pina Bauschig tartottak itt órát, workhopot vagy épp válogatást.
Aztán később, mikor a Kultúrház műsorvezetőjeként dolgoztam, számtalan alkalommal adtunk hírt a Trafó egy újabb és újabb, és legújabb, és megint megkerülhetetlenül fontos eseményéről, vendégéről, koncertjéről, előadásáról, bulijáról.. mennyi minden történt itt!
Mert ez a hely NAGYON ÉL és ez a hely FONTOS!
Leginkább talán azért, mert a közönség egy darab Londont, Párizst vagy New Yorkot csíphet el a körúttól száz méterre – annyi mindenről lemaradunk itt, Budapesten, és én, mint lelkes néző olyan hálás vagyok, amikor nem kell lejárt szavatosságú akadémiai művészetet néznem „neves, világhírű fellépők külföldi vendégszerepléseként” belengetve, hanem biztos lehetek abban, hogy valaki és valakik tényleg odafigyeltek és energiát fektetettek abba, hogy válogassanak, döntsenek, és izgalmas programokat szervezzenek (ide értve az izgalmas magyar produkciókat is).
Meghatározó élményeim fűződnek a Trafóhoz, fellépőként, koreográfusként és „közönségként” is.
És meghatározó élmény Szabó Gyuri személye, akivel nem lehet úgy találkozni – legyen az este tízkor, előadás utána büfében, délután kettőkor a metrón vagy az éjszakai hetes buszon – hogy ő ne magyarázzon lelkesen művészetről, fellépőkről, tervekről, programokról. Szenvedély és profizmus – a legjobb kombináció.
Adassék lehetőség mindenkinek. De ne a kevés kiválóan működő helyek egyikének feláldozása árán.
Kulcsár Vajda Enikő - táncos, koreográfus, televíziós műsorvezető
Táncosként részt vehettem neves külföldi alkotók ide készült darabjaiban – például a sármosan izgága koreográfus Tere O'Connoréban, aki amellett, hogy duci volt, hevesen gesztikulált és követhetetelenül pörgette az amerikai angolt, olyasmit csinált, amit Magyarországon senki. Tere O'Connor akkor épp New York legdivatosabb koreográfusa volt – és a trafós emberek ideszervezték őt, lett rá pénz-paripa-fegyver, profi körülmények, megfelelő háttér. Házhoz jött nekünk a világ, metróval elég volt a Ferenc körútig elmenni.
Akkor is azt éreztem, benne vagyunk – legalább pár óra erejéig – a körforgásban, amikor kiváló alkotók, Akhram Khantól Cirque du Soleil-en át Pina Bauschig tartottak itt órát, workhopot vagy épp válogatást.
Aztán később, mikor a Kultúrház műsorvezetőjeként dolgoztam, számtalan alkalommal adtunk hírt a Trafó egy újabb és újabb, és legújabb, és megint megkerülhetetlenül fontos eseményéről, vendégéről, koncertjéről, előadásáról, bulijáról.. mennyi minden történt itt!
Mert ez a hely NAGYON ÉL és ez a hely FONTOS!
Leginkább talán azért, mert a közönség egy darab Londont, Párizst vagy New Yorkot csíphet el a körúttól száz méterre – annyi mindenről lemaradunk itt, Budapesten, és én, mint lelkes néző olyan hálás vagyok, amikor nem kell lejárt szavatosságú akadémiai művészetet néznem „neves, világhírű fellépők külföldi vendégszerepléseként” belengetve, hanem biztos lehetek abban, hogy valaki és valakik tényleg odafigyeltek és energiát fektetettek abba, hogy válogassanak, döntsenek, és izgalmas programokat szervezzenek (ide értve az izgalmas magyar produkciókat is).
Meghatározó élményeim fűződnek a Trafóhoz, fellépőként, koreográfusként és „közönségként” is.
És meghatározó élmény Szabó Gyuri személye, akivel nem lehet úgy találkozni – legyen az este tízkor, előadás utána büfében, délután kettőkor a metrón vagy az éjszakai hetes buszon – hogy ő ne magyarázzon lelkesen művészetről, fellépőkről, tervekről, programokról. Szenvedély és profizmus – a legjobb kombináció.
Adassék lehetőség mindenkinek. De ne a kevés kiválóan működő helyek egyikének feláldozása árán.
Kulcsár Vajda Enikő - táncos, koreográfus, televíziós műsorvezető