A fejemben óriási háború dúlt az engem rettenetesen elnyomó rendszer ellen, amit úgy hívnak, hogy szülői felügyelet. Hogy lehet az, hogy mivel a tízes éveim közepén járok, engem nem engednek el egy Einstürzende Neubauten koncertre? Különben is, én erre a Trafó nevű helyre szeretnék járni, minden jó koncert ott van.
Az évek teltek, engem elkezdtek egyre jobban elengedni az éjszakába, 17 évesen már koncertezhettem külföldön, és magam is jobban megismertem hazai és külföldi zenészeket, illetve magam is szerveztem külföldi zenekaroknak koncerteket. Egyszer csak Zságer Balázson keresztül megismertem Halmos Andrást. András akkoriban lett a Trafó zenei programjának szerkesztője, és lévén, hogy dobosok vagyunk mind a ketten, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ekkor lehettem 19 éves, amikor megjelentem egy rakás CD-vel, amiket sokszor éjszakába nyúlóan hallgattunk az irodában.
Az együttműködés nem volt éppenséggel tiszavirág életű. Sok produkciót sikerült elhoznunk a Trafóval közösen (Bong-Ra, Rotator, UH fest keretein belül Bohren & der Club of Gore, the Flying Luttenbachers, a kortárs kamaraegyüttesek egyik legfelkapottabb nevét, a Zeitkratzert, a Jamie Saft Triot stb.), illetve 2007-ben én lettem a Nagy Britmánia záróestjének zenei kurátora (Luke Vibert, Scorn, Guapo, David Toop, Ed Cox, DJ Speedranch, Shitmat).
Mondanom sem kell, Gyuri az összes koncertet, amit leszerveztem, végignézte, mindegyik előadóról volt határozott véleménye, legyen az egy DJ vagy egy 15 fős kamarazenekar, aki egész falat beterítő vizuállal játszik egy 59 perces Iannis Xenakis művet.
Ebben az időben nekem kicsit jobban felpörögtek a saját zenei dolgaim, de a kapcsolat és jó viszony megmaradt, így amikor lehetőséget kaptam zenei pályám eddigi legfontosabb koncertjére a japán Merzbow-val, Szigetvári Andreát a Making New Waves kurátorát, valamint a Trafót kerestem fel. Láttak benne fantáziát, így 2009-ben megvalósult a koncert, ami köré sikerült egy 4 állomásos turnét szervezni, és ami egy azóta is nemzetközi szinten működő produkció. Duóban közel 15 koncertet játszottunk többek között Japánban és az Egyesült Államokban is. A New York-i koncertről cikkezett a New York Times is - és ami vicces, hogy a koncertre tartva Párizsig Szabó Gyuri ült mellettem a gépen, akivel Ferihegyen futottunk össze véletlenül és rögtön ellátott az úton uszkve 15 kihagyhatatlan New York-i programmal és helyszínnel.
Merzbowval azóta most készül megjelenni a harmadik koncertlemezünk, áprilisban Mats Gustafssonnal trióban koncertezünk és készítünk lemezt, majd ősszel ismét Japánban egy filmzenén dolgozunk a koncertezés mellett.
Természetesen 2011 se telt el Trafós kollaboráció nélkül. Először Gyuri, majd Irimiás Olga keresett meg, hogy dobolnék-e a Contact Gonzo japán csoport A néhai dobos című darabjában. Elvállaltam a felkérést, és nemsokára jött az e-mail már a csoport vezetőjétől, Yuya Tsukaharától, hogy én lettem a kiválasztott dobos, aki azokon az előadásokon játszik velük Európa-szerte, ahol nem sikerült megfelelő dobost találni.
A második Trafós előadást soha nem fogom elfelejteni. 20 percet töltöttem a lábdobtokban, hogy onnan kirobbanva kezdjek el dobolni. Az eredmény meg is lett, lévén, hogy a vér kiment a lábamból és a lefedett tokban alig kaptam levegőt. Élet-halál között küzdöttem végig a teljes előadást, de bármikor újra megcsinálnám kérdés nélkül, ahogy valószínűleg meg is fogom, hiszen meghívásukra ősszel Oszakába látogatok, hogy körbeturnézzuk a produkcióval Ázsiát, valamint a műhelyükben egy videón is dolgozzunk.
A Trafó egy komoly érték, mely Gyuri és az általa gondosan összeválogatott ,valamint vele tökéletes szimbiózisban működő művészek, munkatársak kemény és lelkiismeretes munkája által lett "A" Trafó.
Pándi Balázs - zenész, szervező