"Első emlékem egy Trainspotting-felolvasás a pincében"

Folyamatosan közöm volt, van hozzá.
Nem akarok nagy okosságokat írni. Ez itt csak néhány mondat arról, hogy miért. Néhány emlék-töredék.
Első emlékem egy Trainspotting-felolvasás a pincében. Éjjel egykor kezdődött, négy körül lett vége. Ez még a felújítás előtt volt. Kilencvenes évek. Kurva régen.
Aztán, ami nekem a legfontosabb: a Mozgó Ház. Közvetlen az átépítés előtt, ha jól emlékszem, volt itt egy kis fesztivál, ahol már felléptünk. Aztán a későbbi előadásainknak már mindig a Trafó adott otthont Budapesten: Cseresznyéskert, Tragédia-jegyzetek, Don Juan… De csináltunk itt NaturNatur címmel bulit is. Életem legfantasztikusabb időszaka volt a Mozgó Házban eltöltött néhány év. Nem akarok túlságosan szentimentális lenni, de hát az tényleg egy csoda volt, túlzás nélkül állíthatom, és csak oda akarok kilyukadni, hogy az az idő szorosan kapcsolódik a Trafóhoz.
Aztán később, a Mozgó Ház után is játszottam itt hébe-hóba, a Pont Műhellyel például.

Mostanában inkább már csak néző vagyok. Sok mindent láttam az évek során. Előadásokat, koncerteket, amiket szerettem. Most hirtelen Reggie Watts jut eszembe. Az például zseniális volt. Legutóbb pedig a Litera-est december 30-án. 

Itt lakom a szomszédban, csak átsétálok, ha valamit meg akarok nézni.
Jó lenne továbbra is átsétálni, jókat látni.

Pereszlényi Erika, színésznő